Mesébe illő házak, megelevenedő népművészet, lenyűgöző természeti környezet, és megannyi izgalmas túraútvonal - üdv a meseszép Hollókő falujában. :)
Bevallom őszintén, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű ez a hely - amíg meg nem győződtem erről a saját szememmel! Már az első percben rabul ejtett a palóc stílusú falu egyedi hangulata, s miközben célba vettük a helyi kávézót, hogy megigyuk a napindító kávénkat (a másodikat), a presszóból kiszűrődő népzene és az elém táruló látkép végleg levett a lábamról.
A kellemes erdei séta után egyenesen az ófaluba érkeztünk be - érdemes a kirándulás végére hagyni a bebarangolását, hiszen a falu hangulata, lenyűgöző házai és borospincéje órákra ott marasztalja az embert. Ha pedig borkóstolásba kezdünk, lehetetlen megállni az egy pohárkánál, olyan bőséges a kínálat - illuminált állapotban pedig nem biztos, hogy jó ötlet várhódító útnak indulni...:)
Bár nekünk a helyszínen fogalmunk sem volt, merre járunk "hivatalosan", utólag kigugliztam: a 4,5 km hosszú Holló Tanösvényen folytatódott az utunk. Az erdőút a Cserhát völgyön húzódik keresztül, néhol meredek utakkal és kidőlt fákkal, így a túrát már csak azoknak ajánlanám, akiket nem vág földhöz egy kis emelkedő, kaptató és a másnapi izomláz gondolata.
Ha belevágunk az útba, a túra során megkóstolhatjuk a csörgedező patakocska vizét (eléggé vasízű), megcsodálhatjuk Cserhát különböző madárfajait (mondjuk mi csak a kihelyezett táblákon láttuk őket, illusztrációs formában, de sebaj), illetve a kihelyezett táblák szerint még akár hóddal és mosómedvével is találkozhatunk itt. Sajnos mi a túránk során egyiküket sem láttuk, de azért egy aranyos békát sikerült lencsevégre kapnunk. Az is valami...:)
A túraút egyébként hivatalosan csak az erdőcsapás végéig vezet, azonban ha szeretnétek szarvasmarhákat látni, még pár száz métert bizony gyalogolni kell a látványért, mégpedig a legelőn keresztül. Tűző napon, délután kettőkor ez nem pont a legkellemetesebb opció, de szerintem a látványért nagyon is megéri. Ha hoztunk magunkkal esetleg valami harapnivalót, érdemes itt elfogyasztani: nem mindennapi lehetőség a civilizációtól teljesen távol, szarvasmarhabőgések és ciripelő tücskök szimfóniája közben beburkolni egy jó kolbászos-szalonnás zsemlét. Hmm.
Miután elfogyasztottuk a napi doppingadagunkat, útnak is indultunk, hogy meghódítsuk a csodás tájat. Elsőként a Kertek-alja tanösvényt vettük célba, mely kifejezetten egyszerű túraútvonalnak bizonyult - jó szívvel ajánlom gyerekekkel útnak indulóknak, időseknek és azoknak is, akik energiatakarékos üzemmódban tolják. A túra kb. 20-25 perc alatt megtehető, ráadásul a tanösvény teljes egészében fapallókon, lépcsősorokon húzódik, így még attól sem kell tartanunk, hogy egy óvatlan pillanatban elveszítjük lábunk alól a talajt.
A kellemes erdei séta után egyenesen az ófaluba érkeztünk be - érdemes a kirándulás végére hagyni a bebarangolását, hiszen a falu hangulata, lenyűgöző házai és borospincéje órákra ott marasztalja az embert. Ha pedig borkóstolásba kezdünk, lehetetlen megállni az egy pohárkánál, olyan bőséges a kínálat - illuminált állapotban pedig nem biztos, hogy jó ötlet várhódító útnak indulni...:)
Nekünk sikerült ellenállnunk a kísértésnek, így a borospince melletti kijelölt útvonalon - vagyis a Vártúra tanösvényen folytattuk túránkat, egyenesen a vár felé. A felfele vezető út jól kiépített, s bár a vége felé egy kicsit meredek, a vár lábához érve a csodás látvány bőven kárpótol minket ezért. A várbelépő egyébként teljesen normális árban van, ezer forint alatt megúszzuk a felnőtt jegyet, a diák-és gyerekkedvezményes belépők pedig még olcsóbbak.
Ha kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, és szemügyre vettük a vár belsejét is (tipikus vár-berendezés, páncélos lovagokkal, fegyverekkel és bizarr kínzófegyverekkel), folytatódhat a is a túra! Na jó, természetesen ha itt befejezzük a felfedezőutat, és az óváros felé vesszük az irányt, már akkor sem fogunk látványhiányban szenvedni a nap folyamán. Azonban ha a megszokott kávéadagunknál többet fogyasztottunk aznap, és mindemellett még ellenállhatatlan vonzalmat érzünk a távolban békésen legelésző szarvasmarhanyájak közelebbi szemügyrevételére is, ne késlekedjünk: a java még csak most jön!
Bár nekünk a helyszínen fogalmunk sem volt, merre járunk "hivatalosan", utólag kigugliztam: a 4,5 km hosszú Holló Tanösvényen folytatódott az utunk. Az erdőút a Cserhát völgyön húzódik keresztül, néhol meredek utakkal és kidőlt fákkal, így a túrát már csak azoknak ajánlanám, akiket nem vág földhöz egy kis emelkedő, kaptató és a másnapi izomláz gondolata.
Ha belevágunk az útba, a túra során megkóstolhatjuk a csörgedező patakocska vizét (eléggé vasízű), megcsodálhatjuk Cserhát különböző madárfajait (mondjuk mi csak a kihelyezett táblákon láttuk őket, illusztrációs formában, de sebaj), illetve a kihelyezett táblák szerint még akár hóddal és mosómedvével is találkozhatunk itt. Sajnos mi a túránk során egyiküket sem láttuk, de azért egy aranyos békát sikerült lencsevégre kapnunk. Az is valami...:)
A túraút egyébként hivatalosan csak az erdőcsapás végéig vezet, azonban ha szeretnétek szarvasmarhákat látni, még pár száz métert bizony gyalogolni kell a látványért, mégpedig a legelőn keresztül. Tűző napon, délután kettőkor ez nem pont a legkellemetesebb opció, de szerintem a látványért nagyon is megéri. Ha hoztunk magunkkal esetleg valami harapnivalót, érdemes itt elfogyasztani: nem mindennapi lehetőség a civilizációtól teljesen távol, szarvasmarhabőgések és ciripelő tücskök szimfóniája közben beburkolni egy jó kolbászos-szalonnás zsemlét. Hmm.
Ha kellőképp beteltünk látvánnyal (és a zsemlénkkel), és kellő energiát gyűjtöttünk a folytatáshoz, irány vissza az óvároshoz! Mi ugyanazon az útvonalon haladtunk végig, mint amiket már eddig bemutattam (természetesen a kertek alja tanösvény kivételével), de bőven találni elkerülőutakat is. Mivel a túra végére nemcsak az erőnk volt fogytán, de a gyomrunk is korgott és a májunk is porzott, hova is vezethetett volna az első utunk, mintsem a helyi borospincébe? Miután csillapítottuk szomjunkat, kajaforrás után néztünk: szerencsére a közelben találtunk is egy hangulatos fogadót, ahol jóízűen letoltunk egy palóclevest és egy babgulyást.
Kellemesen eltelve, a túrázástól kissé kimerülve pedig nem is maradt más hátra, minthogy egy jóleső sétát tegyünk az óvárosban. Megannyi népművészeti múzeum (pl falumúzeum, babamúzeum, postamúzeum, stb.), palócházak sokasága, sok-sok kézműves bolt, és egy szépséges római templom - ez az, ami Hollókőt egyedivé és mesébe illővé teszi teszi, a látogatót, vagyis minket pedig teljesen ámulatba ejt. Nem véletlen, hogy ez a csodás kis falu fent van az UNESCO Világörökségi listáján is. Megérdemli! :)
Remélem, a képeket látva Ti is kedvet kaptok egy kis hollókői kiránduláshoz, és mihamarabb elindultok felfedezni ezt a csodás falut és környezetét! Ha van olyan kirándulóhely belföldön, melyet jó szívvel ajánlanátok másoknak, írjátok meg kommentben, melyik az, és hogy miért érdemes másoknak is ellátogatniuk oda! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése