Kanári szigetek, a félreismert egzotikum - avagy a 22 fok, az orkán erejű szél és a két grillcsirke esete



Az egész még tavaly áprilisban kezdődött. De lehet, hogy sokkal hamarabb. Elég mozgalmas és nehéz időszak volt mögöttünk, az a fajta, ahol igencsak megmutatkozik, kire lehet számítani a bajban.


És hogy mégis mi mindent tartogatott #Fuerteventura szigete számunkra? Az, hogy rengeteg meglepetést, talán enyhe kifejezés, hiszen sok-sok nem várt fordulat színezte utunkat: június 4.-én, miután 5 óra repülőút fáradtan megérkeztünk, lelkiekben felkészülve a pazar pálmafás sétányok látványára és a laza 35 fokos hőérzetre, bevallom, kissé megdöbbenve ácsorogtunk a helyi buszmegállóban: bármerre néztünk, végtelen, holdszerű síkság terült el szemünk előtt, a finom, nyári fuvallat helyett pedig legalább 80 km km/órás szél süvített a képünkbe, s mindeközben volt vagy 22 fok.


Hogy ennek ellenére miként sikerült másnap mégis grillcsirkévé égnünk és napszúrást kapnunk a legkevésbé sem tűző napon? Jó kérdés, mindenesetre itt szeretnék figyelmeztetni mindenkit: ne dőljetek be a hűvös hőérzetnek, az erős szélnek és a felhők mögé elrejtőző napocskának: iszonyúan fájdalmas tud lenni egy komoly leégés Afrika partjai mellett (de gondolom máshol is

Fájdalmas égési sérüléseinket egyébként El #Cotillo gyönyürű településén sikerült beszereznünk, ahol Baywatch stílusban flangáltunk a szépségesen vad partokon, megcsodálva a helyi szörfiskola tanoncait, s nem is sejtettük, milyen erősen meg lesz még a böjtje a napkrém nélküli strandolásnak. Estére azonban már akadtak sejtéseink, ugyanis nemcsak a bennünket körülvevő természet, hanem a testünk látványa is meglehetősen extrémmé változott: tűzpirosan, feldagadt arccal és felhólyagzott bőrrel, láztól remegve feküdtünk a szállásunkon, s fájdalmunkat helyi gyümölcsborokkal próbáltuk enyhíteni. Ez a módszer azonban nem tűnt eléggé hatékonynak, ezért másnap szállásunk jéghideg medencéjét vettük igénybe. Így amikor szerencsétlen szállásadónk kitekintett konyhája ablakán, elég érdekes látványba volt része: tetőtől talpig bebalzsamozva, fejünkön hatalmas törülközőturbánokkal róttuk a köröket körbe-körbe a tízfokos vízben, nagyokat feljajdulva egy-egy óvatlan mozdulatnál.

Mivel ezek után a kirándulás további részében komoly szenvedéssel járt a napocskával való találkozás, kénytelenek voltunk teljes védőfelszerelésben bejárni a sziget legszebb részeit: így történt, hogy a mesés Corralejo fehérhomokos dűnéit, illetve a hangulatos Caleta de Fuste elegáns strandját is több réteg öltözetben tudtuk csak megközelíteni, amivel, valljuk be, eléggé bizarr és mulatságos látvány lehetettünk a sok bikinis ember között. De azért pozitív oldala is volt szokatlan megjelenésünknek: egy alkalommal például gazdag arab mágnás lányainak néztek bennünket, és úgy sétálgathattunk egy luxusrezervátumban, hogy senki sem mert hozzánk szólni, netán kipenderíteni onnan minket.

Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, s arra, miként kötöttünk ki kis híján egy helyi börtönben, illetve szívesen olvasnátok beszámolót Fuerteventura legszebb strandjairól is, jelezzétek kommentben, ha pedig tetszett a bejegyzés, s szeretnétek még hasonlókat, dobjatok egy lájkot.

Addig is jöjjön pár kép érkezésük napjáról, s arról, hogyan néztünk ki még ép bőrrel El Cotillo vadregényes partjainál, s miként változott meg öltözködési stílusunk az omniózus leégési kalandunk után.
Íme.

Calete de Fuste:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése