Emlékezetes utazásaim - avagy miért is szeretek úton lenni?

Sziasztok. :) Az utóbbi időben kicsit kevesebbet hallhattatok rólam, kevesebb személyes élménybeszámolót osztottam meg Veletek. Ennek több oka is van, az egyik fő ok azt hiszem, magából az utazás iránti mániámból fakad: akárcsak Nektek, ilyenkor nyáron nekem is több időm jut a kirándulásokra, szabadtéri programokra, kellemes esti borozgatásokra és éjszakába nyúló beszélgetésekre. :) Ezen kívül több helyen is dolgozom diákként, ami szintén sokat elvesz a szabadidőmből: van egy állandó és egy beugrós helyem Budapesten, illetve Szlovákiában is van munkaviszonyom egy könyvesüzletben. :) Lehet, kissé bizarrul hangzik, de nagyon szeretek dolgozni, akkor érzem jól magam, ha tevékeny lehetek (na meg az utazásokat sem árt finnanszírozni valamiből.). Persze ez egy kicsit a blogírás hátrányára is válik, hiszen legszívesebben még több utazási élményt, vicces sztorit, tapasztalatokat megosztanék, de egyszerűen nem mindig van rá időm. Igyekszem majd változtatni ezen. :)
Hogy milyen emlékezetes sztorijaim vannak, amik egy életre gazdagították a felejthetetlen élményeim listáját, s melyekről még nem meséltem? Azt hiszem, a lista elég hosszú, és talán nem is lehet mindent egy bejegyzésbe besűríteni. Megpróbálom most mégis felsorolni azokat az utazásokat, melyekről a jövőben majd mindenképp szeretnék élménybeszámolót írni, hiszen életre szóló élmények fűznek hozzájuk.

1. Felejthetetlen út volt számomra a legelső repülésem, amikor tiniként, nagyon tapasztalatlanul és cseppet sem felkészülten elindultunk egy barátnőmmel felfedezni az angliai Bristolt – térkép nélkül, úti terv nélkül, céltalanul bolyongtunk a városban, figyeltük az embereket, menekültünk az eső elől, és lenyűgözve bámultuk a graffitikkel díszített épületeket, házfalakat és hidakat . Imádtam ezeket a spontán kóborlásokat, és talán ekkor járt át először a „kicsiség“ érzése, amit azóta mindig utazásomnál átélek. Természetesen nem arra célzok, hogy váratlanul leadtam több kilót a pár nap alatt, bár tény, hogy folyton mozgásban voltunk és eléggé kimerültünk az kirándulás végére (ez azóta is gyakran megesik, ha utazom). „Kicsiség-érzés“ alatt azt a tapasztalatot értem, amikor utazol, megfigyelsz, élményeket gyűjtesz, s mindeközben rádöbbensz arra, hogy milyen sokféleképpen szemlélhetőek a világ dolgai, az életed, mások élete – s ezáltal valahogy minden más megvilágításba kerül. Megváltozik belül az eddigi értékrended, átformálódnak a nézeteid, s rájössz, hogy milyen kicsi vagy valójában, milyen apró kis része a világnak a te kultúrád, milyen jelentéktelenek a problémáid másokéhoz képest. Nagyon szeretem ezt a ráébredést, s imádom érezni azt, hogy milyen színes és hatalmas a világ, milyen sokfélék vagyunk mi, emberek – bárhova megyek, mindig teljesen lenyűgöznek a helybeli szokások, a helyi mentalitás és életfelfogás.

 
 

2. Meghatározó és emlékezetes utazásaim közé tartozik még a görögországi Sarti településen tett kirándulásom is, bár azt hiszem, ezt az utat csak bulikirándulásként tudnám leírni: frissen egy kis magánéleti zűrzavar után, szinglin, élményekre és kalandokra vágyva vágtunk bele a nagy utazásba az egyik barátnőmmel, s azt hiszem,mindketten úgy éreztünk (és sajnos viselkedtünk is), mint ahogy az állatkertből kiszabadult vadak szoktak. Bizony, bizony, elég rendesen megcsapott bennünket a szabadság szele, a gondtalanság, a nemtörődömség érzése: így utólag visszagondolva kész csoda, hogy egyáltalán épp bőrrel megúsztuk a kirándulást, annyi felelőtlen dolgot tettünk (bocs anya, ha ezt most olvasod:D). Nem vagyok büszke arra, hogy így alakult, de egy cseppet sem bánom, hiszen mindemellett rengeteg csodás élményt, szerelmet, új barátokat és életre szóló tapasztalatokat is hozott ez az utazás számunkra. A későbbiekben majd egy részletesebb beszámolóban is bemutatom Nektek ezt a szépséges helyet, ahol egyébként tényleg teljesen otthon érzi magát az ember – nem véletlenül nevezik Sarti települését a magyarok üdülőparadicsomának is.

3. Nem meséltem Nektek még franciaországi utazásomról sem, ahova idén áprilisban látogattunk el az egyik jó barátnőm születésnapja alkalmából. Most nyilván azt illene írnom, hogy mindig is vágyott Nizza városába és egy álma vált valóra ezzel az utazással – hát, az igazság az, hogy ide volt a legolcsóbb a retúrjegy, azért döntöttünk Franciaország meglátogatása mellett. Az egész kirándulás, ahogy lenni szokott, tele volt nem várt meglepetésekkel és sok-sok vicces történéssel. Elég bizarr esemény volt például, hogy a szállástulajdonosunk macskája halálosan belénk szeretett, és nem győzte nap mint nap többször bepermeteezni testnedveivel a szobánkat- így a finom francia parfümök helyett kissé más szagokat árasztottunk magunkból az utunk alatt. De külön érdekes volt szállásunk elhelyezkedése is, és az ebből adódó szituációk: gyakorlatilag egy börtön mellett laktunk, ahol a rabok kiabálásaira ébredtünk és aludtunk el. :D

A felsorolást még hosszasan tudnám folytatni, hiszen akárcsak a horvátországi, olaszországi vagy prágai utazásaimra gondolok, rengeteg szép emlék, élmény jut eszembe. Írjátok meg Ti is, Benneteket milyen országhoz, városokhoz kötnek a legszebb utazási emlékek, örömmel fogadom az utazási fotókat, élménybeszámolókat, tapasztalatokat. Nizzai utamról hamarosan részletesen is beszámolok, külön bemutatva Monte Carlo izgalmas városát is, ahova egy nap erejéig látogattunk át Franciaországból.

Addig is ízelítőként jöjjön pár fotó a szépséges Nizzáról: