Couchsurfing Máltán - kalandozások az ezerarcú szigeten

Szerző: Horváth Regina

Amikor január végére Máltát tűztem ki újabb célpontnak, őszintén szólva én is kételkedtem benne, hogy tudom-e majd használni a Couchsurfinget. De azt kell, hogy mondjam: még sehol nem ment ilyen egyszerűen a szálláskeresés! 3/3 arányban (és nagyon hamar) fogadták el a felkérésem, bár valószínűleg ebben szerepe volt az utazás időpontjának is.

Ugyan törzsgyökeres máltaihoz nem volt szerencsénk az utazó társammal, így is rengeteget tudtunk meg pluszban a szigetről az ott élő olasz, ukrán és török vendéglátóinktól.

Első nap reggeli érkezésünk után Marsaxlokk halászfalut, Szent Péter medencéjét, majd délután Vallettát jártuk be.

Első este Vallettától nem messze, St. Juliansban egy olasz testvérpár kanapéján aludtunk, akik dolgozni jöttek a szigetre. Már az első pillanattól fogva tudtam, hogy nagyon jó helyünk lesz, hiszen Simone bátyja hatalmas mosollyal integetett nekünk az út túloldaláról és vezetett minket a lakásba. Végig nagyon kedvesek voltak, készítettek paradicsomos, illetve túros bruschettát vacsorára, sokat beszélgettünk, Magyarországról, Máltáról és persze Olaszországról.

Nem volt azonban minden teljesen idilli, ugyanis Máltán nincs kiépítve a távfűtés - így éjszaka nagyon-nagyon hideg volt. Ez egy hotelben, egyéb szálláson biztosan máshogy van, de így nekünk a fűtésről, mint kényelmi funkcióról le kellett mondanunk. :D Csak úgy, mint a külön szobáról és felhuzatolt ágyneműről. Szerintem azonban ezek olyan helyzetek, amikor érdemes lejjebb adni a komfortból, más, sokkal meghatározóbb tapasztalatokért és emberi értékekért cserébe.

Reggel hajóútra mentünk Valletta körüli öblökbe, majd a régi fővárost Mdinát, illetve a szomszédos települést, Rabatot vettük célba.

Innen érkeztünk következő szállásunkra, egy csodálatos panorámájú házba Melliehaba, ahol a következő két éjszakát töltöttük - már saját szobában, saját fürdőszobával, de ugyanúgy fűtés nélkül. A vendéglátónk mellett egy másik couchsurfinges vendéggel, egy indiai utazóval osztozkodtunk a látványban reggel. Felemelő volt reggel ide kisétálni:

Az erkélyről már látszott is Popeye Village, ami séta távolságra volt a háztól. A Golden Bay volt még az aznapi program, illetve Melliehát néztük meg közelebbről.

Karol nagyon sok vendéget fogadott már, nála egészen szigorúan le voltak fektetve szabályok, megvolt a szokásos, jól bejáratott folyamat. Kaptunk tőle saját kulcsot, illetve első este elvitt minket egy helyi, tradicionális étterembe, ahol újdonsült indiai barátunkkal együtt életünkben először kóstolhattunk csigát, lópörköltet, illetve nyulat máltai módra, paradicsomosan és fokhagymásan elkészítve. A vacsora alatt Gozoi bor mellett rengeteg couchsurfinges történetet osztottunk meg egymással, és élveztük, hogy ez egy újabb szerencsés találkozás, pozitív kimenettel. :) Karolról még az is kiderült, hogy kézilabdázik és Veszprém drukker, ami külön simogatta a lelkemet, hiszen én innen származom. Sosem gondoltam volna, hogy Máltán, egy ott élő és dolgozó ukrán srác fogja előkapni az edzős cuccából a saját nevére nyomtatott Veszprém mezt. Hajrá MKB Veszprém!
Utazásunkat megkoronázta az utolsó napi hajókirándulás, ami Comino és Gozo szigetét is érintette.

Utolsó nap Emrénél szálltunk meg, aki Ciprus északi részéről költözött ideiglenesen Sliemaba, szintén munka miatt. Szerencsénkre ő nem magának fizette a rezsit, így nyugodt szívvel befűtötte a lakást légkondival. Melegben, külön szobában, tiszta ágyneműben, kényelmesen tölthettük el az utolsó éjszakánkat a szigeten. Ugyan a kommunikáció kicsit nehézkes volt (Emre még csak most tanulja az angolt), így is nagyon jól éreztük magunkat nála. Egy újabb jó szívű ember, akivel ilyen módon összehozott a sors.

Remélem tetszettek a képek és Ti is kedvet kaptatok egy kis máltai kalandozáshoz, akár foglalt szállással, akár couchsurfinggel, akár télen, akár nyáron, mindig tökéletes választás! :)